A téma az információ szerkezetéről szól, hálózatos terminológiával...
... gondoltam én. Elég nyitott kérdés, és mint ilyen, ha bármit hallok erről, az nálam más kérdésekre ad valamilyen választ, vagy éppen gerjeszt újabbakat, mint másoknál.
Nézzünk néhány kérdést, amik a heti penzum részbeni teljesítése után merültek fel bennem:
A tudásreprezentáció (a tanulás) sikeressége nem attól függ, hogy a megismerni szándékozott ismeretet a valóság milyen hű modelljével írjuk le?
A jegyzetelés során modellalkotás (is) zajlik, így jöhetett ki, hogy a rövidtávú visszacsatolásban a már kész modellel (NL csoport) rendelkezők sikeresebbek voltak, ugyanakkor a másik csoportnak több időt adva (mialatt kialakulhatott náluk is a modell) "beérték" tudásban a másik csoportot. Jól gondolom?
Aztán az is megütötte a minap a fülemet (egy informatika-professzor szájából), hogy egy rendszerben információ csak elveszhet, de nem születhet (vagy legalábbis ezt még nem bizonyította be senki). Új információ csak "kívülről" kerülhet be. (Szegény Einstein és Maxwell. Ők erről nem tudtak...) Csak azt nem kérdezte a riporter, hogy ez zárt vagy nyílt rendszer? Gyanítom, nyílt. Igenám, de nyílt rendszerekben van értelme metastruktúrákról beszélni? Hiszen az is átalakulhat külső hatásra! Kicsit lehangol, ha a konnektivizmus kiismerésekor olyan vázat keresünk a tudásra, ami tartós; mintha a víz alakját kutatnánk. Ezért a tudáshálók rajza egy egyén pillanatnyi tudás-állapotát fogja csak leírni (bocsánat, lerajzolni). Holnap jobbat rajzol. Magamról tudom, hogy ha egy témát másodszor is letanítom, már sokkal jobban tudom magam is, a tudáshálóm csiszolódik a témában.
Aztán a tudásháló pontjairól. Hogy ott állítások vagy mik vannak? Ez a rajz most egy kétdimenziós csökevény? Vagy három? Az emberi tudás az időben változik (remélem, fejlődik...), tehát négy dimenziós? A kapcsolódások egyenlőek? Nem inkább más-más minőségűek? Ezek szerint sokkal több kapcsolatrendszer lehetséges a tények (objektumok tulajdonságai és metódusai [hihi, a programozói zsargon]) között, mint a mai közhiedelem véli? És csak emberi tudás van/lehet? Egy "vulkáni" vagy "romulán", de bármely más kultúra egész másképpen vélekedhet ugyanarról az objektumcsoportról.
Mire jó akkor egy gondolattérkép? Előszöris ez egy erősen limitált (=egy ember számára felfogható) modellje a tényeknek egy elvárt struktúrában, tehát a tanulásban és számonkérésben alkalmazható segédeszköz.
Mint tanár, az órán felrajzolt vagy vetített táblaképem a legtöbb esetben nemlineáris gondolat(fogalom)térkép, amit ezek szerint ösztönösen alakítottam ki? OK, lehet ezt tudománykodosítani, standardizálni, attól a dolgot nem ezek a kutatók találták ki. És ez azt bizonyítja, hogy nincs abszolút jó megoldás, mert ugyanarra a fogalomkörre sok ember, sok szoftver sokxsok jó megoldást ad.
DE:
Jó-e az, hogy a (fogalmi) modell kialakításának fáradságát leveszem a tanuló agyáról? Ezzel ugyan bizonyítom saját tudásom zsenialitását, de ellustítom a diákot, nem tréningeztetem ugyanezen munkára őt, végül tehát "halat adok, nem hálót".
Kipróbáltam négy info-órán a következőt: a téma a HTML nyelv a bevezetéstől kezdve a táblázatok, listák, karakter- és bekezdésformázó tag-ekig. Az első órán sorra vettük a tegeket, bővítve építgetve egy működő weblapot. A második órán (egy hét múlva) gyakoroltunk, majd a harmadikon kértem egy listát a tegek funkcionálisan elkülönülő csoportjairól. Ezután elmagyaráztam nekik a jegyzetelés lineáris és nemlineáris technikáját, majd csináltattam velük saját gyártású "fogalomtérképet" a tananyagról.
A diákok 2/3-a informatikában a közepesnél nem jobban motivált, ez a harmadik órai felmérőből pontosan vissza is tükröződött.
A jegyzetelés-technikai ismeretek átadása után rövid távon látványos javulást tapasztaltam az ismeret-alkalmazásban. Ahogyan vártam. A negyedik órán azonban a hatás már kevésbé volt érezhető. Azért persze becslésem szerint még mindig jobb volt 10-20%-al az eredményesség, mint a tudásháló készíttetése nélküli esetben lenne. Ilyesféle kísérletezést "élő anyagon" végezni etikai kérdés is, kontrollcsoport nem volt, tehát ez nem tudományos kísérlet volt, "csak" tanári tapasztalat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A kvazi-kiserletednek 'face' validitasa van, vagyis olyan gyakorlati tapasztalassal tamasztod ala a fogalomterkep hasznossagarol szolo elmeletet, ami ugyan nem tudomanyosan megalapozott, megis pozitiv ertekkel bir. Foleg, ha ezentul reszet kepezi majd a tantervednek. Ez mar a konnektivizmus paradigmavaltasat is jelenti...
VálaszTörlésSzámomra ez a maiak közül az egyik legfontosabb bejegyzés. A szerző leírta sok saját kételyem is. Én újabban kerülöm a vitriol nyelvű billentyűkiosztást, de mások irásaiban élvezem. (Más kaszával a csalánt...)
VálaszTörlésA paradigmaváltás szóval csínján bánnék, majd harminc év múlva meglátjuk (remélem, én is, ha lehet ennyire személyesen :) )