1. hét: Mi a konnektivizmus?

Ez a hét alapkérdése. Meg azok a technikák, amiket az internetet tanulásra (is) használni hajlandók használhatnak.

Néhány szó a technikákról, illetve a szoftverekről. Itt a bőség zavara fogad minket. A sok módszer, illetve webes szolgáltatás (melyek többszörösen lefednek minden eddig felmerült információkezelési feladatot) közül el kellene kötelezni magamat néhány mellett, hogy meg is tanuljam olyan rövid idő alatt, amennyit rá fordíthatok és rögtön eredménnyel is használhassam.
Ismertem a Prezit, a Google jópár szolgáltatását (Reader, webhelyek, gmail, dokumentumok, ...). Nem ismertem a diigo-t, a Delicious-t, a Twitter-t, de már kezdem kapisgálni. Most meg ezt a Blogger-t használom, már egy órája. Nekem már ezért megérte ezen részt venni.

Végül összefoglalnám, számomra mit jelent az összes eddigiekből leszűrve a KONNEKTIVIZMUS.

Ez egy információkezelési felismerés, amelynek az ad aktualitást, hogy létrejött az a technológia, amely hatékonyan képes az információcserére (=internet). Itt sokan azt mondják, hogy ez tanulásmódszertan. Bár vonzó lehetne tanárként ebben maradni, de úgy érzem, ez több annál. Az emberi szellem a faj fenntartása érdekében kezdi kiismerni magát a világban: először az anyagot, majd az energiát, végül az információt fedezte fel magának. E triászról így először Stonier könyvében olvastam, azóta foglalkoztatnak ennek jelei.

Az információ kezelésének, vizsgálatának, megszerzésének egyes lépcsőfokai jól nyomon követhetők a pedagógiai paradigmákban is. Most éppen ott tartunk, hogy kiemelkedően fontossá vált az egyes információ-atomok (tények, állítások, bármik) közötti kapcsolatrendszer. Nevezhetjük ezt konnektivizmusnak is, ha úri kedvünk így kívánja. Attól ez még nem több és nem kevesebb, mint a jelen kor lehetőségeit kihasználó információkezelési metódus. Lehet tanulásra is szűkíteni, de igazából ez nem szűkítés, ha a "tanulás" fogalmát kiszélesítjük az emberi faj alkalmazkodóképességének megnyilvánulásává. Így kap értelmet a közhelyes "élethosszig tartó tanulás" kifejezés is.

Az előzetes ismeretekre támaszkodó új tudás-elemek és azok asszociációinak rögzülési aránya igen magas lehet, főleg, ha az egyén tudáshálójának nagyszámú csomópontjához van esély kapcsolódni. Vannak azonban "pechesebb" információmorzsák (pl. ha japán főneveket kellene megtanulnom), mert nincs, vagy sokkal kevesebb a kapcsolódási lehetőség. Ezekre vonatkozóan mit, milyen technikát lehet javasolni? Azaz a konnektivista módszer csak kellően nagy kapcsolódási pontú információk elsajátítására alkalmas(?), az n=igenkicsi kapcsolódási pontúakra maradnak az ősibb módszertanok?

Szerintem súlyos hiba abszolutizálni a tanulás ezen új formáját. Attól még például a tényeket, ismeret-atomokat meg kell tanulni (behaviorista technológiával...), a szabályokat is ismerni kell, hogy általánosíthassunk (kognitivista hozzáállás...), használni is tudni kell, hogy a tudás működő legyen (konstruktivizmus). Végül pedig a megszerzett tudás kapcsolódásait feltárva erősíthetjük saját társadalmi beágyazottságunkat, ismereteink könnyedebb bővíthetőségétől remélve egyéni (és faj-) fennmaradási, túlélési esélyeink növelését.

Lehetséges, hogy ezen evolúciós felfogás nem életképes, de van még erről vitaalapom, akit érdekel, annak kifejtem egy másik bejegyzésben.