2010. március 7., vasárnap

Pót-gondolat a pedagógia kudarcáról

Nem tudom hova sorolni a következő agyszurkát.
A pedagógus-társadalom állandóan azt szajkózza, hogy a mai diákok egyre gyengébb színvonalúak.
Hoppá!
Generációs hülyülés? Ez ellentmond az evolúciónak. Keressük máshol a gondokat!

És mi van magukkal az elvárásokkal? Vajon hogyan értékelnék a mai tantárgyi versenyen első helyezett kiválóságainkat 100 évvel ezelőtt egy gimnáziumban? Megbuknának! Más követelmény, más tudáshalmaz, más értékrend. Vajon milyen osztályzatot kapna Leonardo da Vinci egy mai szakközépiskolában? Nem folytatom.

Miért nem fogalmazzuk újra az elvárásainkat? Mert az tőlünk, tanároktól, meg "bölcs vezetőinktől" kényelmetlen rugalmasságot igényelnének? Hogy az élethosszig tartó tanulást csak a diákoktól várjuk el és magunkra nézve ezt nem vállaljuk?

Ha például az "érettségi vizsga" a szó szerinti életre való érettség igazolását jelentené, sokkal életszerűbb elvárásokat megcélozva értelmet adhatnánk a középiskolai oktatásnak. És fel sem merülne a diákokban az értelmetlen tantárgyak, felesleges tananyagok szabotálása.

Mit nyernénk ezzel? Sikerélményeket, sikerekben gazdag nemzedékeket. A diákok saját élete élményeinek bekapcsolását az oktatásba, a valódi konnektivista alapú oktatást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése