Izmus-iszonyat

A negyedik héten megesett beszélgetés az Akadémián nem kicsit lepett meg.

Általam (is) nagyra becsült tudású emberek vitáztak, sokszor elbeszélve egymás mellett. Részletkérdésekről mondtak általában elfogadható véleményeket, de egyben nagy volt a ki nem mondott egység: nekik semmilyen "izmus" nem alkalmas. Ez először érthetetlennek, sőt néha felháborítónak, akadékoskodónak tűnt. Két napig gondolkodtam azon, hogy miért ilyen a hozzáállásuk?
Aztán lassan kezdett derengeni. Vajon megszülethet-e egy olyan magyarázat, illetve az ezt valló "izmus", ami magyarázatot képes adni a még születőben lévő, vagy egy még át nem élt folyamatra? Aligha lenne hihető.

Az információ (mennyiségi) robbanásának korát éljük. (Óriási közhely, nem?) Ez számomra azt jelenti, hogy az evolúció olyan pontjára értünk, amikor megalkották számunkra az információcsere technikai eszközeit (számítógép, internet, telefon, ...), ami a helyben elérhető adatokból struktúrált információvá alakult szellemi termékeket nagyságrendekkel gyorsabban és szélesebb körben juttathatja el a világba.
Erre sok emberi tevékenység, többek között a tanulás, a munka, a szórakozás nincs még felkészülve. Nincs tehát általános érvényű viszony az információrengeteg kezelésére. Az akadémikusoknak sincs. Ezért voltak elutasítóbbak a konnektivizmussal szemben.

A tanulás értelmezésében az analízis-szintézis-cáfolat (mit hagytam ki?) körforgásában hol tartunk?